A gyerekgyógyítás területe számomra mindig is egy érzékeny téma volt, mert imádom őket, és nehezen viselem, ha azt látom, hogy szenvedniük kell. Természetesen nem fordítom el a fejem, mert tudom, hogy attól, hogy nem szeretnék tudomást venni róla, még vannak sajnos beteg gyerekek, akiken segíteni kell. Érdekes módon úgy vettem észre, hogy az emberek sokkal segítőkészebbek, ha arról van szó, hogy segíteni kell egy gyereken, mintha mondjuk egy felnőttön kellene. Gondolom mindenkiben dolgozik az evolúciós ösztön, hogy elsősorban a gyerekeken kell mindig segíteni, mert ők jelentik a fajfennmaradás, a túlélés kulcsát. Mára azonban a dolgok kissé megváltoztak ezen a téren, szerencsére elég jó eséllyel segítenek mindenkit. Azonban még mindig vannak olyan történések, amik az embert elgondolkoztatják.
A közvetlen környezetemben voltam tanúja egy olyan eseménynek, ami mélyen lesújtott. Az ismerős családban volt egy gyerek, aki súlyos beteg volt, és nagyon nehezen, hosszú évek alatt tudták csak meggyógyítani nagyon drága kezelésekkel. A gyerek édesapja ezt a sok stresszt nem tudta feldolgozni, így az alkoholhoz fordult. A gyerek gondjai mellett nem törődtek az apuka lelki világával, pedig nagyon fontos lett volna, így nem vették észre azt sem, hogy már mutatkozott nála az alkoholizmus végstádiuma, és sajnos májelégtelenségben el is hunyt, így nem tudta megérni, hogy a fia felépüljön.
Ez azért nagyon szomorú, mert már hazánkban is elérhető segítség a hasonló gondokkal küzdők számára. Szerintem az egyik ilyen legjobb rehabilitációs program a Balaton partján van, erről a felepulok.hu – n lehet bővebben tájékozódni, én is itt olvastam utána a dolgoknak, és bevallom, meglepett. Az egyik legfontosabb információ, hogy a Minnesota – modellel dolgoznak, ami az egyik leghatékonyabb az alkoholizmus kezelésének területén. Ennek az a lényege, hogy nem csak arra koncentrálnak, hogy a páciens hogy van a kezelés alatt, hanem arra is, hogy a program elvégzése után is a józan életmódnál maradjon. Ez szerintem egyedülálló a maga nemében, én legalább is nem nagyon hallottam még ilyenről. Továbbá az is fontos, hogy folyamatos kapcsolatot tartanak fent a gyógyultakkal, és rendszeresen visszahívják őket az intézetbe beszélgetni, hogy megosszák egymással a tapasztalataikat, tippjeiket. Ezzel kihasználják a csoportszociológia lehetőségeit, vagyis egymást védik meg a tapasztalatcsere által attól, hogy visszaessenek korábbi függőségükbe.
Nagyon szomorú, hogy az ismerőseim nem vették komolyan a családjukban az alkoholizmus rejtette veszélyeket, ami esetükben a családfő életét követelte, aki egy életerős, egészséges férfi volt. Azt hiszem, ez a szomorú tragédia is mutatja azt, hogy nem szabad félvállról venni ezeket a dolgokat, mert sosem tudhatjuk, hogy mennyire súlyos is az illető helyzete. Sajnos annak a családnak is ez a borzalmas lecke kellett ahhoz, hogy megtanulják, nem csak a beteg gyerekre szabad koncentrálni, mert a másikat is rosszul érinthet a dolog, nem csak a beteget.